Norvégiában kolbászból van a kerítés?: Nulladik nap

Az itt töltött 30 nap alatt szeretném minél jobban megismerni a norvég ellátó rendszert és az itt végzett munkát, a célcsoportot.

Ezen túl két téma foglalkoztat a leginkább. Az első, hogy szeretném tudni, hogy csak az a különbség, hogy több anyagi támogatás jut a kitűzött célok elérésére, vagy főleg a szakma hozzáállásán múlik a „siker”?

Emellett érdekel, hogy mennyire fogalmazzák meg a kritikájukat, a szakmai munkát végző szervezetek a fenntartójuk (az állam felé)? Megmerik fogalmazni egyáltalán, és ha igen akkor van-e valamilyen következménye, negatív esetleg pozitív talán? Erre a két kérdésre igyekszem választ találni itt létem alatt. Remélem, hogy kiderül, hogy itt kolbászból van-e a kerítés, vagy csak nyomokban tartalmaz kolbászt. Mindenesetre egy kis mangalica kolbászt hoztam az itt dolgozóknak, hogy megkóstolhassák, hogy mi nincs a magyar kerítésben.

Megérkeztem Drammen-be, egy szép kisvárosba Osló melett. Különböző tanulmányokból egy lepukkant elővárosra számítottam, de ez a „Lila Akác köz”-nek tűnik, szép és takaros.

Drammen a hegyről

Környező utcák

Drammen városközpont

Egyszerű, minimalista, főleg faházak sorakoznak az utak mentén. Emellett látszik, hogy az elmúlt néhány évben sok épületet felújítottak. Gyakorlatilag én a munkahelyükön lakom egy eddig „silent room”-ként használt szobát rendeztek be nekem. Sokszor úgy érzem magam,mint Tom Hanks a Terminál című filmben. Az éjjel nem sokat aludtam, nem tudom, hogy a fejem mellett lévő oltár szerű saroknak köszönhetem, vagy csak egyszerűen az új hely miatt van. Két nagy tere van az épületnek, az egyik a konyha a másik afféle nappali. A nappaliból nyílnak az irodák és az én szobám. Zuhanyzó az alagsorban a konditerem mellett, wc az emeleten.