Záró gondolatok

Kiutazásom előtt sokat olvastam Norvégiáról, az ellátórendszerről és a minőségbeli különbségekről, de ezeket személyesen megtapasztalni teljes más élmény volt, mint ahogy azt elképzeltem. Kíváncsi voltam arra, hogy csak a jóléti rendszerre költött összeg miatt van ekkora különbség a két ország között, vagy van valamilyen más oka is. A másik leginkább engem érdeklő téma a szakmai megvalósítók és az állami szervek közötti együttműködés, párbeszéd kérdése volt. Egyik kérdést sem lehet egy egyszerű igennel és nemmel megválaszolni.

A kint töltött négy hét alatt önkéntelenül is megpróbáltam összehasonlítani a két országot szociális rendszere szempontjából. Ez sajnos nem jó ötlet, mert a kulturális, anyagi fejlettségi különbségek, és mentalitásbéli különbségek miatt szinte lehetetlen, illetve fölesleges. Ennek ellenére végig ezt tettem, és a végeredmény a legtöbbször elszomorító volt számomra, vagy ha felfedeztem némi gyengeséget a rendszerükben, akkor enyhe kárörvendést éreztem, és a „na végre valami” érzés fogott fel.  Leginkább az szomorított el, amikor a munkájuk során végzett sikerekről beszéltek. Ha csak a fele is volt valós, azzal az eredménnyel itthon nagyon is boldogok lennénk. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem találkoztam a kiégés jeleit mutató norvég szociális segítőkkel.  Nagyon sajnáltam magam, a munkahelyem, a kollégáim, az országom és ügyfeleimet, amikor azt tapasztaltam, hogy Norvégiában, ha valaki segítségre szorul és kéri azt, megkapja az ellátó rendszer minden szükséges szereplőjétől. Szerettem volna, ha még életem és munkám során hasonlót tapasztalhatok, de reálisan belegondolva erre elég kevés esélyt látok.

Úgy gondolom ahhoz, hogy ezeket a sikereket mi is megéljük Magyarországon nem csak nagyobb anyagi ráfordításra van szükség, hanem a szakma és az emberek hozzáállásán is nagyon sokat kell változtatni. Amikor arról beszélünk, hogy nagyobb anyagi ráfordításra van szükség, arra gondolok, az államnak át kell gondolni a mostani támogatási rendszert, és oda kell állnia segítő szakma mellé méretétől és hátterétől függetlenül. Ez nem valósulhat meg csak a központi támogatási rendszeren keresztül. Sokkal személyesebb, szorosabb és közvetlenebb kapcsolatban kell lennie egy adott területen, helyi szinten dolgozóknak. Be kell látnia azt mindenkinek, hogy a kitűzött cél elérése érdekében szoros együttműködésre van szükség. Azt tapasztaltam, hogy Norvégiában egy nagyon jól működő, jól szervezett összefogás van a terület minden szereplőjének bevonásával legyen az civil, forprofit, önkormányzati vagy bármelyik eleme a rendszernek.

Itt el is érek ahhoz a ponthoz, amikor megpróbálok válaszolni arra a kérdésemre, hogy a szakmai megvalósítók és állami résztvevők között milyen a kapcsolat és párbeszéd? Meg merik-e fogalmaznia kritikájukat a „kenyéradójukkal” szemben? Azt tapasztaltam ezalatt rövid idő alatt, hogy megmerik fogalmazni a véleményüket, ami sokszor ott is süket fülekre talál. Sokszor azt tapasztalják Norvégiában is, hogy beleszól a politika szakmai kérdésekbe, és ez nem tetszik nekik sem. Tapasztaltam azt is, hogy a Norvég állam is el akarja tüntetni a hajléktalanságot a szem előtt, és utána sokszor magukra hagyják őket luxusbörtöneikben, csak azért, hogy látványosan megmutassák, hogy hova kerül az a sok befizetett adó.  Csakhogy úgy magára hagyni a szegényeit egy országnak, hogy „börtönbe küldi” őket (lásd: életvitelszerű közterület használat szabályozás), vagy mindezt úgy teszi meg, hogy egyszemélyes luxus apartmanokban biztosít számukra, az nemcsak költségvetési különbségeket mutat két ország között, hanem mentalitásbelit is.

Visszatérek ahhoz a mondathoz, amivel mindenki egyetért Norvégiában: A lakhatás nem jutalom, hanem az alapvető emberi jog.

Ezzel senki sem vitatkozik, nem vonja kétségbe, nem foglalkozik azzal, hogy akinek segítenek az megérdemli-e, vagy nem, de azt tapasztaltam, hogy néhányan azért azt, gondolják, hogy valamilyen minimális elvárásnak azért csak kellene lenni azok felé, akik nagyon jó körülmények között tehetik tönkre továbbra is saját maguk életét és egészségét. Sokan megfogalmazták, hogy szerintük is lehet elvárás, az hogy a luxus apartmanokban legalább rendet tartsanak, és ne tegyék lakhatatlanná. Egyébként nagyon furcsa érzéseket ébresztett bennem, amikor azt tapasztaltam, hogy az apartmanokban rosszabb körülmények között élnek sokszor, mint sokan nálunk az utcán. Dühített, és akkor nem tudtam miért. Később rájöttem, hogy nyílván azért, mert megint összehasonlítottam két ország ellátási színvonalát, és sajnáltam, hogy egy ilyen jó lehetősséggel miért nem él valaki. A legújabb szakmai programokban elvárás azoktól az ügyfelektől, akik sikeresen végigvitték a programot, hogy miután kikerült visszatérjen, és rendszeresen önkéntes munkát végezzen, nem csak azért, hogy tapasztalataival segítse az újakat, hanem azért mert törlesztenie kell a társadalom felé.

Nyílván sok mélyponton lévő hajléktalan, és droghasználó ugyanúgy az államot, a rendszert okolja a problémáiért, mint nálunk, és mástól várja a megoldást is. Ugyanazok a problémák Norvégiában is megvannak, mint mindenhol.

Magyarországon is tudjuk azt, hogy tömegszállásokon nem lehet komoly eredményeket elérni a hajléktalan ellátásban, mert ahol sok rossz helyzetben lévő ember él együtt az nem segíti az egyén előrelépését, hanem visszahúzza őt. Ez nem motiváló környezet. Nyilván ha lenne rá lehetőségünk mi is megszüntetnénk a tömegszállásokat, de kérdés az, hogy milyen lenne a társadalmi elfogadottsága annak, hogy mini garzonokat biztosítanánk egy-egy alkoholista, drogfüggő hajléktalannak adófizetői forintokból, hogy ott tegye azt, amit eddig a Blahán csinált.
A válasz szerintem egyértelmű…Ugyanez történne, ha annyi pénzt költenénk a büntetés-végrehajtási intézményekben nyújtott ellátás színvonalára, mint Norvégiában. Pedig a Norvég statisztikák alátámasztják a hozzáállás sikerességét.

Nagyon nehéz négy hét alatt megismerni egy országot teljes mértékben a helyi anyanyelv ismerete nélkül, de arra azért elég, hogy egy képet kapjunk az adott országról, intézményrendszeréről és az ott folyó munkáról.

Nekem ahhoz bőven elég volt, hogy kijelenthessem azt, hogy Norvégiában megvalósul a lakhatáshoz való alapjog, senki sem marad az utcán akarata ellenére. Elég volt ahhoz, hogy elmondhassam, hogy a megoldást kereső, nem az okokat firtató, nem az érdemességet boncolgató, és gyengeségekre összpontosító, hanem a meglévő és kapacitálható erőforrásokra koncentráló segítő hozzáállás az, ami egy élhetőbb, emberibb ország felé visz minket, hiszen minden ország gazdagsága abban mutatkozik meg, hogy a szegényei hogyan élnek.

Én így szeretnélek Magyarország.

Stiftelsen Guts (Drammen)- Guts Alapítvány

Úgy tűnik itt létem utolsó látogatását ejtettem ma meg, mivel holnap után már utazok haza. Juhé!! Na nem azért mert, nem éreztem magam itt jól. Minden rendben volt, de ideje visszamenni.

Szóval ma délelőtt 11-kor találkoztam a Guts Alapítvány drammeni (már megismerkedtem egy intézményükkel Berggardenban) intézményének vezetőjével, akiről kiderült beszélgetésünk alatt, hogy két éve a vezetője a helynek, és valamikor ős is kábítószerfüggő volt.

A legnagyobb különbség a két intézmény között, hogy ebben a házban csak szermentesen lehet tartózkodni. A Guts-nak ez volt az első intézménye, 2005-ben nyitották meg, akkor még csak egy épületben. 2010-ben közvetlenül mellette épült egy másik is, így az udvar és a bejárat közös. A két épületben összesen 15 személyt tudnak elhelyezni 14 szobában. Az újabb épületben három szoba van. Két szoba, két hölgy számára, és 1 szoba 1 párnak. Ha nincs épp pár, akkor négy nőt szállásolnak el három szobában. A másik régi épületben 11 lakószoba van. Mindkét házban közös zuhanyzók és wc vannak, kivéve a páros szobát. Minden itt lakó aktív droghasználó volt mielőtt ide került, a hölgyekre jellemző a prostitúció is, a kábítószer beszerzése érdekében. A régebbi épületben van egy nappali, az a központi közösségi tér. Az itt lakók egy napját kb. a következő napirend mentén szervezik:

- 9.00:közös reggeli

- 10.00: megbeszélés a napi feladatokról

- 12.00: ebéd

- 16.30: vacsora

Persze nincs mindig így, mert van, aki napközben dolgozik valahol. Jelenleg 4 főnek van munkája.

Hétvégenként különböző aktív elfoglaltságot szerveznek az itt élőknek.

Az ügyfeleket (habár ezt a szót nem szeretik, inkább résztvevőnek hívják) a helyi szociális iroda (NAV) delegálja, és ő is a fő fenntartója az intézménynek, sok más támogató mellett. A rászorulók 20-50 éves kor között mozognak, de a fiatalabb korosztály a jellemző. Elmondható, hogy rossz családi háttérrel rendelkező fiatalok válnak szerfüggővé, és mire idejutnak előtte már polinarkománok (heroin, alkohol, amfetaminok, cannabis, stb). A droghasználattal párhuzamosan valamilyen enyhe mentális zavar is meg szokott jelenni, sajnos.

Az itt élők átlagosan 4 hónapot töltenek el a házban. A fele visszamegy az előző élethelyzetébe, azaz utcára, majd egy alacsony szintű elhelyezésbe, mert a norvég törvények szerint ott nem maradhat. A másik fele pedig valamilyen gyógykezelő intézménybe vagy programba. Igazából ez egy átmeneti elhelyezés valamilyen hosszabb rehabilitációs program előtt, de feltétel a „drogmentesség”, amit hetente, és alkalomszerűen is ellenőriznek. Ha a teszt pozitív, akkor még van egy második esély, ha következő alkalommal is találnak valamit, akkor felfüggesztik az intézményi jogviszonyt. Kitiltás még erőszakos magatartás, illetve agresszióra utaló jelek esetén is lehet, de erre az elmúlt két évben csak kétszer volt példa.

A Guts célja, hogy segítsen megtalálni a kiutat függőségből. A cél eléréséhez fontosnak tartják a biztonságos, és nyugodt életkörülmények biztosítását, és emellett megpróbálják előhozni az egyénből azokat a tartalékokat, személyes erőforrásokat, amire szüksége van cél elérése érdekében. A nyugodt életkörülmények biztosítása mellet egy közösen (ügyfél, szociális iroda, alapítvány) felépített gondozási tervet állítanak össze, amiben lefektetik a határokat, és kereteket. A tervet hetente egyeztetik és átbeszélik. A gondozási lépésekbe külső szakembereket vonnak be egészségügyi és mentális szakterületről. Akinél szükség van rá, gyógyszeres kezelést biztosítanak az elvonási tünetek enyhítése végett. A kapcsolatrendszerük kiterjed persze más segítő szakmára is, akikkel kölcsönösen együttműködnek egy-egy ügyfél érdekében, ha szükséges, és lehetőségük van rá.

Ennek az intézménynek 20 alkalmazottja van, ezek nagy része önkéntes. Itt is jellemző, hogy kevés a szociális munkás (itt egy végzett van), többi kolléga a pedagógia és más segítő szakmából kerül ki. A szakirányú végzettségnél sokkal fontosabbnak tarják a tapasztalatot és a hozzáállást. Itt is hangsúlyt fektetnek arra, hogy legyen olyan kolléga vagy önkéntes köztük, akinek van drogos múltja. Napközben 2-3 fő ügyeletes van jelen, 1 fő este és egy másik pedig éjjel.

A Guts segítséget, útmutatást próbál adni egy drogmentes élet felé, és ehhez nagyon jó infrastruktúrával rendelkezik.

Annak az elenyésző számú embernek, akik olvasták, amit eddig írtam, köszönöm szépen a figyelmet. A jövőben valamilyen más esti mesét kell keresnetek, mert én visszatérek a tettek mezejére.

Nyílt válasz a Főpolgármesteri Hivatal Építési Hatósági Főosztályának

Tisztelt Főpolgármesteri Hivatal Építési Hatósági Főosztály!

A Menedékház Alapítvány arra kéri Önöket, hogy ne alkossák meg a rendeletet.
Kérjük, hogy idejüket, energiájukat arra használják, hogy megoldják, de legalább mérsékeljék a hajléktalanságot és szegénységet, partnerségben a szociális szakmával. A hajléktalanság szociális probléma, ezért a megoldást nem a probléma szőnyeg alá söprésével és rendészeti eszközök használatával érhetik el. Keressék a megoldást egy átfogó lakáspolitikában (szociális bérlakások számának növelésével, a lakástámogatások összegének emelésével és kiterjesztésével), a hajléktalan ellátó rendszer átalakításában és munkahelyteremtésben.
Tapasztalatból tudjuk, hogy a hajléktalanok számának mérsékléséhez, a "hajléktalan kérdés" megoldásához nem elég a jelenlegi "tűzoltó" jelleggel működő hajléktalan ellátó rendszer bővítése. Azt is tapasztalatból tudjuk, hogy a szabálysértési törvény életvitelszerű közterületen való tartózkodást szabályozni szándékozó rendelete nem egy viselkedésformára irányul, hanem a hajléktalanság látványa ellen, ezáltal a hajléktalan emberek ellen.
Rendkívül aggályosnak tartjuk, hogy nincs terv arra, hogy a rendelet elfogadása után a kijelölt közterületekről kitiltott 2500-3000 hajléktalan emberrel mi a tervük, különösen azért, mert az elfogadott rendelet egy másik paragrafusa, a külterületeken való bódéépítést kívánja szabályozni, azaz megtiltani.
Tudomásunk szerint sem a jelenleg 110%-os kihasználtsággal működő ellátórendszer, sem a 138%-os (2011) túltöltöttséggel működő büntetés végrehajtás nem áll készen arra, hogy befogadja a hajléktalanokat. Jelen levelünkben nem térnénk ki a hajléktalanság kriminalizációja miatt várható élettani és társadalmi hatásokra, és a tömegszállásokon végzett szociális munka sikertelenségének okaira.

Tájékoztatjuk, tehát a Főpolgármesteri Hivatal Építési Hatósági Főosztályát, hogy szakmai-etikai értékeinket megtartva, nem támogatjuk semmilyen formában a rendelet-tervezetet, és kérjük Önöket, hogy hajléktalanság megoldására és enyhítésre irányuló szakmai ügyekben kérjék ki a véleményünket, ne pedig hajléktalanmentes területek kijelölésében, és a rendelet szentesítésében.

Tisztelettel:
Menedékház Alapítvány

Nagy Zoltán

2013.10.22-én a következő tárgyú levéllel keresett meg minket a Hivatal.

Tárgy: Rendelet véleményezése - közterületek kijelölése, ahol az életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás jogellenesnek minősül

Tisztelt Címzettek!

“Az Alaptörvény negyedik módosításával összefüggésben módosításra került………..

…Kérem, hogy a rendelet-tervezetet áttekinteni, és véleményéről  legkésőbb 2013. október 30. napjáig tájékoztatni szíveskedjen. A Fővárosi Közgyűlés hivatkozott törvényi felhatalmazás alapján  a kerületi önkormányzatok és egyes civil szervezetek véleményének kikérésével előreláthatóan a soron következő, 2013. novemberi ülésén alkotja meg a rendeletet….”

1. melléklet ……./2013. (………) Főv. Kgy. rendelethez

Budapest főváros közigazgatási területén lévő közterületek kijelölt részei:

1.        a világörökségről szóló törvény szerinti világörökségi területnek minősülő közterületek teljes területe;

2.        a közösségi közlekedési eszköz igénybevételének céljából létesített vagy erre kijelölt tömegközlekedési megálló, állomás, légi- és hajókikötő, reptéri és hajóállomás, valamint a megállóhelyeknél létesített utasváróhely, továbbá az azok jogszabály szerint meghatározott területi határától számított 50 méteres távolságon belüli terület;

3.        aluljárók közül az alábbiak:

Ajtósi Dürer sor, Astoria, Blaha Lujza tér tér, Bocskai út – Fehérvári út, Boráros tér, Deák Ferenc tér, Déli pályaudvar, Ecseri út, Ferenc körút – Üllői út, Ferenciek tere, Flórián tér, Goldmann György tér, Határ út, Kálvin tér, Keleti pályudvar, Lehel út – Róbert Károly körút, Margit híd (budai hídfő), Móricz Zsigmond körtér, Nagyvárad tér, Népliget, Nyugati tér, Örs vezér tere, Pöttyös utca, Szentlélek tér, Váci út – Csanádi utca, Váci út – Dózsa György út, Váci út – Ipoly utca, Váci út – Róbert Károly körút, Váci út – Victor Hugo utca,

továbbá az ezek bejáratától számított 50 méteres távolságon belüli terület;

4.        a játszóterek, valamint az azok külső határvonalától számított 200 méteres távolságon belüli terület;

5.        a köztemetők teljes területe, valamint az ezek külső határvonalától számított 50 méteres távolságon belüli terület;

6.         a gyermekjóléti, gyermekvédelmi, köznevelési, felsőoktatási intézmény elhelyezését szolgáló ingatlan külső határvonalától számított 200 méteres távolságon belüli terület;

7.        a Budapest főváros közigazgatási területén a járművel várakozás rendjének egységes kialakításáról, a várakozás díjairól és az üzemképtelen járművek tárolásának szabályozásáról szóló fővárosi közgyűlési rendelet szerinti védett és kiemelten védett területek a Népliget kivételével;

8.        a hidak, felüljárók, és az ezek megközelítésére szolgáló lépcsők;

9.        a Fővárosi Önkormányzat kezelésében lévő főútvonalak, közutak és közterületek kijelöléséről szóló kormányrendelet szerinti fővárosi kezelésű főútvonalak és az ezek külső széleitől mért 50 méteres távolságon belüli terület;

10.    valamennyi burkolt járda;

11.    a ….. kerületi önkormányzat tulajdonában álló közterület tekintetében a ……………;

12.    a ….. kerületi önkormányzat tulajdonában álló közterület tekintetében a ……………;

Kirkens Bymisjon – NAV: Álláskeresési tanácsadó

A szobám mellett a KB drammenni irodájában két hölgy dolgozik, Merete Nilsen és Karianne Steiner. Mint kiderült nagyon keményen, sokszor elkeseredve bizonytalan jövőjük miatt.

Egy éve dolgoznak ebben a kísérleti projektben határozott idejű szerződéssel. Az irodájukat KB biztosítja, a fizetésüket a NAV utalja. Munkájuk során olyan mentálisan sérült munkanélkülieknek segítenek munkát találni, akiken a NAV már nem tud segíteni. Munkamódszerük lényege, hogy az egyén még meglévő erősségeire épít. Az első beszélgetés mindig a múltban betöltött állásokról, és munkát kereső, érdeklődési köréről szól. Az első néhány alkalom alatt megpróbálják bebizonyítani az ügyfélnek azt is, hogy tényleg azért vannak itt, mert segíteni akarnak. Ezt az álláskeresők nehezen hiszik el, mert már régóta bolyonganak a NAV bürokratikus útvesztőiben.

Első lépésként az álláskeresőknek saját önbecsülésüket kell visszanyerni ahhoz, hogy elkezdődjön a tényleges munkakeresés, ez hogy hosszú folymat. Miután ezen túljutottak, elkezdik a képességeknek megfelelő munkát megtalálni az ügyfél elmondásai, és érdeklődése alapján. Sosem ők ajánlanak egy munkakört, hanem azt az álláskereső választja magának. Fontos információ, hogy a munkanélküli segélyt a NAV az álláskereső részére, négy éven át utalja, és az, a legutóbbi keresetének a 60%-a. A legnagyobb kihívás a munkaadók meggyőzőse arról, hogy ezek az álláskeresők, nem bűnözők (összekeverik őket a KB FRI börtön programjával), és képesek normális munkavégzésre.

Ha sikerül valamelyik munkaadóval megegyezni, először három hónap gyakorlatban állapotnak meg a munkáltatóval, ami neki teljesen ingyenes. A betanulási idő után, ha elégedett a munkaadó, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem alkalmazza. Ha ezek után mégsem alkalmazza, akkor más hasonló céget keresnek, de ekkor már az álláskereső, és az őt segítő is tudja, hogy ez a munkanélküli személy képes a folyamatos, minőségi munkára. Segítőik állandó kapcsolatban vannak a munkáltatókkal és volt ügyfeleikkel is. Utógondozást is végeznek annak érdekében, hogy az állás hosszútávon is megmaradjon. Jelenleg 13 álláskeresőjük van, és az elmúlt évben 30 főnek sikerült a megfelelő állást megtalálni, és meg is tartani. Az eredményeik alapján 95%-os sikerrel dolgoznak, ami hihetetlennek tűnik, de állításuk szerint így van.

Vajon ha ilyen sikeres a program, miért nem támogatja a NAV továbbra is az iroda működését? Elvesznek a mutatók a bürokratikus rendszerben? Ha egy kísérleti programot elindítanak, akkor miért nem figyelnek oda rá? Talán a közelmúltban történt kormányváltással magyarázható. Egyre többször tapasztalom azt, hogy az ellátóknak elég sok vitája van e fenntartókkal, törvényhozókkal, politikusokkal. Azt még nem érzékeltem eddig, hogy egy szervezet és/vagy annak képviselője ne merje megfogalmazni a kritikáját, csak azért mert az általa képviselt szervezet emiatt hátrányos helyzetbe kerülhet, illetve veszélybe kerülhet a működése is akár.

Lehet, hogy ez a kolbászos kerítés a kutyák martaléka lesz?!

Kirkens Bymisjon –BYBO, Hollendergata 10. OSLO

Ma végre eljutottam Oslóba, vonattal 35 perc Drammenból. Kilencre kellett odaérnem a megadott címre, és oda is találtam. Sajnos egész nap esett az eső, úgyhogy a betervezett városnézés autóból történt meg. Remélem még talán hétvégén jó idő lesz, és összejön. Látogatásom legfőbb célja azonban nem a városnézés volt, hanem az hogy megismerkedjek a KB hajléktalan ellátó intézményeivel. Sajnos a két naposra tervezett látogatásból egy fél napos lett, gyorsan lezavarva az intézményeket. Csak az utolsóval sikerült megismerkednem részletesebben. Az „idegenvezetőm” Pal Reinertsen nem így tervezete, de az egyik betervezett helyszínen valahol máshol volt épp mindenki, a második helyen - ami egy kicsit hasonló volt a magyar éjjeli menedékhelyekhez- elfelejtette a vezető, hogy ott kellene lennie. A harmadik helyen minden a megbeszéltek szerint történt, ott volt az a személy -név szerint Fethawit Hakin-, aki mesélt nekem a Hollendergata 10 szám alatt lévő speciális ellátásról. 
Ez a ház, a Norvégiába menekült kelet-afrikainak nyújt szállást 2011 óta. Az épület, aminek a földszintjén egy profit orientált kávézó működik, 14 főnek nyújt szállást.

Az előzményekről annyit sikerült kideríteni, hogy végeztek egy kutatást az idevándorolt afrikai férfiak körében, amiből kiderült, hogy a KAT rágás hatásai miatt, komoly beilleszkedési zavaraik vannak. A KAT sem Kelet-Afrikában, sem Norvégiában nem számít illegális drognak, és mindkét helyen megvásárolható. Hogy a probléma ne legyen olyan szembetűnő, elhelyezték őket a Hollendergate 10 száma alatt.

A házban 4 fő szociális munkás dolgozik, és próbálja mindennapokban segíteni a menekült afrikaiaknak. A szociális munka mindennapi életvezetési problémákban próbál segíteni az itt élőknek Természetesen itt, ugyanúgy, mint a többi helyen van bérleti díj, amit a NAV utal az intézménynek. Az elmúlt két évben 2-3 fős fluktuáció volt a házban, egyébként addig maradhatnak itt, amíg akarnak, nincs időkorlát, még csak újra sem kell kérvényezni az ellátást, mint a többi helyen. Ugyancsak ebben az épületben működik egy információs iroda, ahol lakáskeresésben segítenek, szintén bevándorlóknak. Az emigránsok számára komoly feladat Oslóban megfizethető lakást találni, sőt egyáltalán találni, ugyanis sokkal többen keresnek albérletet, mint amennyin kínálnak. A főbérlők pedig nem részesítik előnyben a hátrányos helyzetű rétegeket.

A hajléktalanokkal foglalkozó intézmények (BYBO) Oslóban 1999-ben kezdték el működésüket. Ma ebben az épületben 4 lakás van nők számára. Főleg prostituáltak és/vagy valamilyen más problémával (drogfüggőség, pszichiátria probléma) is küzdenek még emellett, a lakhatási gondokon túl. 2001-ben nyitották a következőt, hat apartmannal, és jelenleg nyolc helyszínen  60 lakással rendelkeznek. Egy része saját tulajdon, de a nagyobb részét bérlik, amiben segítségükre van a helyi önkormányzat és Husbanken (2008 óta) is. Folyamatos kapcsolatban vannak a helyi szociális irodákkal, akik az ügyfelek nagy részét küldik. Egyébként a Szociális Irodák a védőháló legfontosabb elemei.

Minden szálló Osló területéről fogad hajléktalanokat, kivéve egyet, ahol a kerülettel külön megállapodás és támogatás alapján, csak egy bizonyos területről. Ebben a nyolc intézményben kb. 30-an dolgoznak.

Összességében többet vártam mai naptól, de ez így alakult. Amúgy meg ettem a Hollendergate kávézójában egy indiai levest, ami finom is volt, és ingyen is:)

Kirkens Bymisjon FRIMINUTTET és GJENBRUKET

friminuttet

Délelőtt a KB két eddig általam még nem látott szolgáltatásába jutottam el.

Az első a FRIMINUTTET (szabadidő) volt, ami egy gyermekek számára fenntartott foglalkoztató, napközi otthon. Ezt a kétszintes családi házat 2007-ben egy pályázatból indították el. A szolgáltatást olyan általános iskolás gyerekek igényelhetik, ahol a szülőnek alacsony a jövedelme és viselkedési, tanulási problémái vannak a gyermekeknek. Sokszor nagy segítség a szülőnek már csak az is, hogy étkeztetést kapnak a gyerekek. Jelenleg 43 gyereket látnak el hetente, naponta átlagosan 8-9 főt. Egy csoportban maximum 10 fő lehet. Minden gyermek mellé egy segítőt állítanak. Négy főállású dolgozója van a háznak, és 15 önkéntese. A hétfői csoport 90%-ban bevándorló szülők gyermekei. Fele-fele arányba kérik a szülők, és az iskola a segítséget. Általában délután 2 óra körül érkeznek a gyerekek, akikért elmennek a suliba, és úgy hétig maradhatnak. A délutánt aktív tevékenységgel folytatják, ez lehet sport vagy műhely munka. A pincében például van egy kis műhely ahol madáretetőket készítenek, kihelyezik és havonta ellenőrzik feltöltik. Most tervezik, hogy valamelyiket bekamerázzák, hogy online követhessék az eseményeket.

Általában egy gyermekes szülők kérnek segítséget, mert alacsony jövedelemmel rendelkeznek. Tizenöt család van jelenleg várólistán, akiket sajnos nem tudnak már fogadni, mert nincs rá kapacitásuk. De a vezető szerint három ilyen házra legalább szükség lenne Drammenben. Sajnos nem nagyon tudnak rá pénzt, és elég önkéntest találni. Néhány magánszemély, egy kis önkormányzati és a KB anyagai támogatásából működik nehézkesen a ház.

Felmerül bennem a kérdés, hogy az az állam, aki ilyen sokat költ hajléktalan ellátásra, kábítószer függő emberek lakhatási problémáinak megoldására, az vajon miért nem áldoz a jövő nemzedékére, a gyerekekre és az őket felnevelő szülőkre, családokra. Nekik is tudniuk kell, hogy egy nemzet jövője bennük van.

Megkérdeztem Anders koordinátoromat is erről, és igazából nem tudott választ adni pontosan. Annyit mondott, hogy egyet ért velem, de az önkormányzatokkal nehéz egyezkedni, mert beleszól a politika is a szakmába, és nem oda mennek el a pénzek, ahol leginkább szükség lenne rá. Olyanok döntenek szerinte a támogatásokról, akiknek nincs hozzáértése, és a szakembereket, akik nap, mint nap találkoznak a problémával, nem veszik figyelembe. Végre találtam valami hasonlóságot Magyarország és Norvégia között. De miért csak kolbásztalan kerítésben hasonlítunk?

konyha

műhely

Délután tettem még egy látogatást a KB adományboltjába a GJENBRUKETT (újrahasznosítás), ami ugyanazon az elven működik mint mindenhol máskor. Ugyanúgy, mint a Menedékház Mozaik Adományboltja. Annyi a különbség, hogy ez nagyobb, és bútorokat, bicikliket és téli sporteszközöket is árulnak. Az épületet bérlik. Van egy boltvezető és egy alkalmazott, aki a börtönprojektbe bevont ügyfél. Havonta átlagosan 10.000 koronát (350.000 ft) árulnak össze, ez nagyjából el is megy bérleti díjra, rezsire.

bútor

28000 forintos tükör

mütyür

újrhasznosítás

BO7 és NAV

Ma 9. 30-ra mentem a Drammeni Önkormányzat (Kommüne) által fenntartott hajléktalan szállóra. Itt Tonje Evju nevű hölgy mesélt a működésükről. A hely neve: BO7. A házban összesen 31 apartman van, amik egyenként 45 m2-es másfélszobás lakások. A 31 apartmanból, 4 átmeneti szállásként üzemel, ez azt jelenti, hogy1 héttől-3 hónapig lakhatnak benne. A 32. apartman krízis szállásként működik, egyszerre három főt tud ellátni, csak éjszakára. Összesen ebben az épületben 34 személynek biztosítanak szállást. Ez itt tömegszállásnak számít.

Mint megszokhattam természetesen itt is mindenki droghasználó. Ezért a szállásért (kivéve a krízist, az ingyenes) 4780 koronát (168.000 forint) kell fizetni, de nincs benne a rezsi. A szállást a NAV (szociális és munkaügyi minisztérium fizeti) fizeti, illetve a segély egy részét tarja vissza, és utalja át direkt a szállásnak. Persze azért, mert ha az ügyfélnek adnák oda, akkor más élvezne prioritás nem a bérleti díj, és mivel fedelet kötelező biztosítania az államnak így ezzel az áthidaló megoldással oldották meg. A rezsi költséget is igényelhetik a NAV-tól az itt lakók. Az állandó ellátásban részesülők, ha nem követnek le nagy szabálysértést, akkor addig maradnak, amíg akarnak, a rászorultságot a NAV három évente felülvizsgálja. Ez a szállás dramenni lakosok számára fenntartott hely.

Megkérdeztem, hogy mi legkisebb összeg, amit kaphatnak a rászorulók segélyként. A kolléga mutatott egy papírt, ami szerint miután mindent átutalt a NAV a segélyéből, az illetőnek, heti 950 korona (33.000 forint) marad meg költőpénznek. A házban a szokásos házirend működik (nincs fegyver, dílerkedés, erőszak, stb). Összesen 14 főállású, 3 fő 30%-os, és 1 fő beugrós dolgozik házban. Napközben 3 munkatárs van jelen egy időben, éjjel pedig ketten. A házba csak csengetés után lehet bejutni. Havonta egyszer az önkormányzat ellenőrzi az apartmanokat, de ugyanúgy, mint máshol, ha nem életveszélyesen rossz az állapota a lakásának, nem kényszeríthetik a takarításra, mert ő egy bérlő, és joga van úgy élni, ahogy neki tetszik.

Ha 24 órán át nem tapasztalnak mozgást valamelyik apartmanban, és kopogtatásra sem reagálnak, akkor bemehetnek a lakásba és megtehetik a helyzetnek megfelelő intézkedést. A pincében találhatóak közösségi helyek és étkező, konyhával. Itt minden este főznek vacsorát, amit jelképes 10 koronáért (350 forint) lehet fogyasztani.

Ehhez az irodához tartozik még 24 külső apartman elszórva a városban. Van egy három faházból álló 11 apartmanos (itt 4 fő lakik, 8 fő egyedülálló és három pár), egy 9 apartmanos és egy négy apartmanos. Ezekben a külső házakban 4 fő dolgozik, ők az úgynevezett mobil csapat, akik ingáznak a házak között egy céges autóval. A külső apartmanokban azokat a szintén drogfüggőket helyezik el, akiknek kevésbé kell az állandó jelenlét.

Drammen összesen 1200 szociális bérlakással rendelkezik, ami fölött az Önkormányzat és NAV rendelkezik. Olyan nem fordulhat elő, hogy ha valakinek fedél kell a feje fölé, ne tudjanak biztosítani szállást, legrosszabb esetben egy hotel. Ezeket az infókat már Asgeirtől kapom, aki a NAV munkatársa. Ebéd után átjöttem a NAV-hoz hogy vele is beszélgessek, mert lakhatási ügyekben ő a csoportvezető.

Asgeirtől megtudom, hogy az 1200 lakásból 400 alacsony szintű ellátás (a fentihez hasonló), a maradék 800 pedig kisebb problémákkal küzdő de jövedelemmel rendelkező személyek használnak, meg a menekültek. Asgeir munkája két részből áll a lakhatási problémák megoldása, és a problémák megelőzése. Már nagyon rég rájöttek, hogy drága dolog az amikor egy problémás lakót el kell költöztetni egy átmeneti lakhatásba, mert viselkedésével zavarja a szomszédokat. Az átmeneti lakhatásból nem tudják mondjuk állandó helyezni, mert nincs üres. Ekkor mi van? Ekkor az van, hogy hotelban szállásolják el, amit még mindig az állam fizet egészen addig, amíg nem ürül apartman. Aztán kezdődik a költséges kör újra, mert az államnak kötelező lakhatást biztosítani minden polgára számára. Néha sikerrel járnak, ha többoldalú tárgyalásokba kezdenek, mondjuk a panaszt tevő szomszéd bevonásával, de ennek a sikere elenyésző.

Norvégiában kísérleti programként elkezdték az idén a Housing First modellt alkalmazni. Ennek a modellnek van egy csomó bírálója, és részben vele egyetértő támogatója, az utóbbiba tartozok én is. A modellről sokat beszélgettünk Asgeirrel.

Röviden a Housing Fisrt-ről (Lakhatás Mindenekelőtt, vagy Kapásból Lakásba, Bakos Péter). Ez a módszer Amerikából indult és

Dr. Tsemberis nevéhez fűződik. Amerikában némelyik  államban a nemzeti hajléktalan stratégia szerves része lett, az elért  sikerek miatt. A módszer célcsoportja „krónikus” utcán élő szenvedélybeteg és/vagy mentális beteg, akikkel az intézményrendszer nem tud mit kezdeni. A lényeg, hogy először lakásban helyezik az utcáról az embereket, és utána a többi problémára és megoldásra koncentrálnak. Szándékosan nem fejtem ki jobban olvasáttok el Bakos Péter tanulmányát erről, nagyon érdekes és rövid J. http://www.esely.org/kiadvanyok/2011_3/06bakos.indd.pdf.

Úgy tűnik, hogy a Norvég állam is rájön, hogy arra, hogy nem elég a csak lakhatás biztosítása, illetve ez sokba kerül, ezért megpróbálják a Housing first lakásba emelés utáni metódusát használni. Az itteni probléma, teljesen eltér, az Amerikaitól, hiszen nincs kit az utcáról lakhatásba delegálni, már mindenki ott van. Arra akarnak megoldást találni, hogy a rendszerben pörgő (bérlemény-átmeneti szálló-hotel-bérlemény-…) ügyfeleket, akik hat hónapnál nem élnek tovább egy helyen, stabilizálni próbálják valamelyik ellátási szinten, vagy arra törekedni a szállásbiztosításon túl, hogy saját fenntartású lakásba költözzön. Ez ugye jó az államnak, mert nem kerül annyi pénzbe, és jó az egyénnek mert emelkedik az életszínvonala, önértékelése,stb.

A programot három héttel ezelőtt kísérleti jelleggel elindították, és négyen vesznek részt benne az ellátó rendszer lehetséges szereplőivel együtt (mentálhigiénés, addiktológus, szociális munkás, lakhatási szakértő). Holnap értékelik majd az elmúlt három hetet. Mivel nagyon érdekelnek ez eredmények kértem tőle szeptember 25-én egy órát, amikor beszámol a tapasztalatokról. A NAV lakatási programjait a már emlegetett Husbanken támogatja anyagilag.

Magyarországon működhetne-e a Housing First? Következő 20-30 évben nem sok esély van rá. Hogy miért? Olvassátok el Bakos Péter írását és rájöttök.

Kolbászból van-e a kerítés Norvégiában? Csak a pénz a különbség, vagy fejekben is van némi? Igen és igen. A jót is mégjobban akarják működtetni, és van rá pénzük is.

A Church City Mission- Kirkens Bymisjon általában

„Mi hiszünk abban, hogy mindenkinek kell egy szoba, egy hely, mert azt karjuk, hogy a városainkban mindenki megtapasztalja a tisztelet, az igazságosságot és a gondoskodást.” (http://www.bymisjon.no)

A Kirkens Bymisjon a legnagyobb vallási alapokon nyugvó humanitárius szervezet Norvégiában, amelyet 1855-ben alapítottak Oslóban. Az alapítvány jelenleg minden nagyvárosban (Tromsø, Bodø, Trondheim, Bergen, Stavanger, Kristiansand, Tønsberg, Drammen, Fredrikstad, stb.) jelen van, független szervezetekként. A szervezet központja Osló belvárosában található. Kirkens Bymisjon Oslóban kb.1150 fő és részmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat a 45 különböző programjában és intézményeiben, széleskörű szakértelmet igénylő feladatokra. A programokba bevont önkéntesek száma ettől is több. Az alapítvány a Norvég Lutheránus Evangéliumi Egyház alapelvei alapján (Norwegian Evangelical Lutheran Church) dolgozik szoros együtt működésben az egyházzal. Ehhez az egyházhoz tartozik a Norvég lakosság kétharmada. A Kirkens Bymisjon széleskörű ellátás biztosít a lakosság minden rétegének kortól és probléma típustól függetlenül. 

Sok nagy, országos civil szervezethez hasonlóan a Kirkens Bymisjon (továbbiakban: KB) is szorosan együttműködik az állami szervezetekkel helyi és központi szinten, emellett együtt dolgoznak más társintézményekkel is. Komoly energiákat fektetnek be az egyre nagyobb részt vállaló CSR szerepének erősítésében. Az államtól jelentős anyagi támogatást is kapnak mind működésre, mind konkrét tevékenységekre.

A legfőbb céljuk, hogy minden ember személyesen megtapasztalhassa a megbecsültséget, a méltányosságot és a törődést, amiket egy jóléti állam képes nyújtani a polgárainak. Figyelembe véve azt, hogy minden ember egyenlő, de mégis egyéniség. Munkájuk során az egyén meglévő erősségeire koncentrálnak. Ennek érdekében a civil szervezeteknek, így nekik maguknak is elsődleges céljuk, hogy első lépésként nyitott szemmel járjanak, és felfedezzék a társadalomban az elnyomással, szenvedéssel és feszültséggel járó állapotokat. A következő lépés, amit a szervezetnek vállalása szerint tennie kell, a személyes segítségnyújtás, az elnyomást és krízist elszenvedők helyzetének javítása. Ennek érdekében a KB dolgozói és önkéntesei egyéni és közösségi szociális munkát végeznek, illetve szerveznek. A harmadik lépést, az egyenlőtlenségeket teremtő helyzetek felszámolását az államtól várják, ennek érdekében a hátrányos helyzetűek hangját próbálják erősíteni a politikai döntéshozatal felé. Ez a háromlépcsős felosztás minden szervezet számára hasznos segítséget jelent, hogy a társadalom egészére nézve is meg tudják fogalmazni a saját szerepüket. 

Főbb munkavégzési területek:

Önkéntesség

Ország szerte körülbelül 1500 önkéntes segíti a KB munkáját. Fontosnak tartják az önkéntességet, mert erősíti a szolidaritást az elesettek felé. Emellett a társadalomi támogatást is könnyebb elérni civilek bevonásával, habár ezt nem említik honlapjukon.

Lakhatás

Fontos a szemléletükben, hogy a lakhatásra nem jutalomként tekintenek, hanem alapvető jogként. Azon dolgoznak, hogy a sérülékeny csoportokat megerősítsék a lakáspiacon, különböző támogatások által.

Kábítószer függőség kezelése

Több mint száz helyen biztosítanak segítséget szakemberek bevonásával azok számára, akik meg akarnak szabadulni a kábítószertől, vagy csak csökkenteni akarják a mennyiségét, megtartva továbbra is a méltóságukat.

Foglakoztatás, szabadidő

Munkalehetőséget biztosítanak munkanélküliek számára, és átképzéseket a megváltozott munkaképességűek számára.

Mentális egészségügyi ellátás

Családsegítés

Gyermek, serdülő és család. A család minden részének próbálnak segíteni abban, hogy jobban megértsék egymást, és megelőzzék a későbbi esetleges széthullás, mert jelenleg a családok egyben tartása prioritás élvez Norvégiában. Ebben a munkában a gyermekjóléti szolgáltatókkal szorosan együttműködnek.

Idősgondozás

Otthoni gondozástól kezdve az aktív időtöltésig, annak érdekében, hogy méltóságukat megőrizve, úgy tudjanak élni, ahogy akarnak.

Prostitúció

Volt prostituáltak bevonásával igyekeznek segíteni a sexmunkásoknak, éjjeli menedékhelyek, életvezetési tanácsok és képzések biztosításával.

HIV

A HIV vírus által fertőzött személyek számára biztosítanak teret találkozásra, kikapcsolódásra. Szakembereket és terapeutákat alkalmaznak akik, tanácsot és segítséget adnak a betegség elviselésére és feldolgozására.

Kávézók (nappali melegedő)

Azok számára nyújt élelmet, tisztálkodási lehetőséget, aktív programot, akik a közterületeken élnek, droghasználók, vagy kevésbé látványosan élnek rossz körülmények között.

Utcai szociális munka

A felsorolásból kiderül, hogy a szervezet fő területei a szociális munka és a közösségi munka. A norvég civilek úttörő szerepét jól mutatja, hogy a KB-nek is voltak olyan kezdeményezései, szolgáltatásai, amelyeket azóta az állam vagy a helyi önkormányzat átvett tőlük.

Stiftelsen Guts (Berggárden)-Guts Alapítvány-Low Level

A mai napon egy a környéken lévő Alapítványt látogattam meg, aminek a neve GUTS. A Gutsnak három telephelye van a közelben. Az egyik itt Drammenban. Itt egy nagy családi házban vannak ahol 15 szoba van, 15 fő részére és absztinenciát vállaló drogosokat szállásolnak és próbálnak segíteni nekik. Nincs  a szobákban wc és konyha sem, tehát egy kicsit rosszabb, mint a börtönJ.

A másik egy munkaterápiás farm Finnerud-ban, szintén leszokást vállaló drogosoknak. Itt hasonló a szállás, mint Drammen-ban, csak itt 34 főt látnak el több házban, és elfoglaltságot biztosítanak nekik, a természet lágy ölén. A harmadik ház Berggarden-ban van. Itt voltam ma. 

guts

guts

Ez egy kicsit más, mint a többi, ugyanis itt nem feltétel a drogmenteség, ez egy low level ház. Nem lehet nyilvánosan drogozni, nem lehet fegyvert tartani, nem lehet árulni drogot, de mindenki tudja, hogy droghasználók laknak a házban. Ebben az új építésű házban van hat apartman az emeleten. Egyenként 35 nm2 (hálószoba, nappali+konyha, fürdő+wc), azt már mondanom sem kell, hogy egy fő, egy apartman, mert ugye a lakhatás az nem jutalom, hanem alapvető emberi jog. Itt kb. 3 évig lehet maradni. Ez az apartman 6000 koronába (210.000 ft) kerül rezsivel együtt, és a segélyből simán ki lehet fizetni. Még drogra is marad.

A földszinten három krízislakás (emergency flat) van, hírtelen bajba jutottaknak. Ezek csak 30 négyzetméteresek, egy szoba+konyha+fürdőszoba+wc. Maximum1-2 hónapig lehet tartózkodni. Szintén 6000 koronába kerül, de ezt a minisztérium fizeti és ő küldi a rászorulókat is. A földszinten található még egy nappali melegedő (cafe) is, amit15-30 fő látogat naponta, egyszeri élelemért. A drammenivel szemben itt teljesen ingyenes minden szolgáltatás. Van egy orvosi rendelő is, aminek a fő feladata, a kötözés és steril fecskendő biztosítása. Mert ezt a melegedőt is főleg droghasználók látogatják. Úgy tűnik Norvégiában droghasználók a legszorulóbbak a szociális gondoskodás terén.

konyha nappali melegedő

nappali melegedő

nappali melegedő

mlegedő

nővérszoba

A berggardeni Guts-ot a Szociális Minisztérium (NAV) és a már emlegetett Husbanken támogatja pénzzel. Minden héten egyszer csütörtökönként, tehát ma van ellenőrzés a szobákban. Nagy szerencsémre elkísérhetem őket. Ilyenkor visznek egy listát, és az alapján ellenőrzik, hogy betört-e az ablak, megvan-e a konnektor, stb. A földszinten kezdtünk, az egyik szoba üres volt, azt fotózhattam. A másikban egy új lakó volt, drogra utaló jelek nem voltak. A harmadik lakásban egy fiatal srác lakott elég sok bicikli alkatrésszel közösen, kisebb kupival, és drogozáshoz használatos kellékekkel. De a lista alapján minden ok.

krízis fürdőszoba

krízis konyha

krízis lakás hiányos bútorzat

Az emeleten az első lakás be volt zárva, de pont jött az ott lakó egy fiatal lány, két idősebb baráttal. Akiken látszott, hogy már eléggé megviselte az élet és a drog. A lány még viszonylag jól tartotta magát, a lakás egy kicsit leharcolt volt, drogozásra utaló jelek nem voltak elrejtve, de itt is minden all right. A következő lakásban nem voltak otthon de, elég jó állapot volt a szobában, itt fotózhattam.

hálószoba

konyha

nappali

fürdőszoba

A többi négy lakásban nem voltak otthon szerencsére így laposan volt lehetőségem körülnézni, volt is mit. Olyan volt mintha Trainspottingba lennék. Itt már nem fényképezhettem, pedig szerettem volna. Azon kívül, hogy úgy néztek ki a lakások, mintha robbantottak volna benne (bűz,szemét), mindenhol használt fecskendők, kormos kanalak, vérfröccsenések a falon (fecskendő dugulás miatt), törött bútorok, stb A jelek heroin használatra utaltak. Majdnem mindenhol bicikli alkatrészek és vázak, erővágók. Valószínűleg nem elég a megmaradt segély drogra, mellékes után kell, hogy nézzenek.

Az itt dolgozók azt mondják ezek az emberek már sokszor megpróbáltak talpra állni rehabilitáció segítségével, de nem sikerült. Néha még most is megpróbálják, illetve beszélnek róla, de már nem megy, Néha rendet raknak a szobában, majd megint összerombolják a drog hatásai miatt. A személyzet nem rakathat velük rendet erőszakkal, mert joga van úgy élni, ahogy ő akar. Vendéget fogadhatnak, de nem nagyon van társaságuk. Ennek az intézménynek a célja az, hogy egy emberi körülmények között éljenek, illetve megpróbálják őket abban segíteni, hogy hogyan tudnak saját bérleményt megtartani a későbbiekben. Nem akarják leszoktatni őket, ez irányba különösebb erőfeszítéseket nem is tesznek. A kollégák elmondása szerint, és az alapján is amit én láttam nem sok sikerélményük lesz.

Nagyon örülök, hogy eljöttem ide, mert az eddigi élmények alapján kezdett olyan kép kialakulni bennem, hogy itt csak siker van munka terén. És csak olyan drogosok vannak, akik erősek és segítséggel le tudnak szokni. Azt mondják az FRI szakemberek, hogy sokszor az ilyen mélyen lévő droghasználókon már csak a börtön segít, mert ott ki tud tisztulni és van ideje átgondolni. Szabadulásokkor pedig egyből el kell kezdeni dolgozni velük keményen, hogy ne essenek vissza.

Hogy kolbászból van-e a kerítés? Igen abból van, még annak ellenére is, hogy lehangoló volt a mai látvány. Aki le akar szokni, és elég erős hozzá, az letud. De az  is kap segítséget, jó lakhatási körülményeket, aki már valószínűleg nem fog adót fizetni, és nem fog visszatörleszteni a társadalomnak már semmit.

Kurt Cobain: I hate myself and I want to die