Hajléktalan Stratégia Norvégiában

A legjobb lakhatási körülmények, és legmagasabb életszínvonal jelenleg Norvégiában van. Nézzük meg az elmúlt 15 év hajléktalansággal kapcsolatos intézkedéseit. Az elmúlt 15 évben négy alkalommal végeztek kutatásokat a hajléktalanságról (1997, 2004, 2006, 2012). 1999-ben egyensúlyba hozták a bevételeket és kiadásokat, a jobb életkörülmények elérése érdekében. 2001-2004 között kidolgoztak egy hajléktalanügyi stratégiát. Újragondolták a lakáspolitikájukat 2004-ben. 2005-2007 között egy a hajléktanság megelőzősére és felszámolására irányuló stratégiát dolgoztak ki, ami az Út az állandó otthonba névre hallgatott. A stratégiai munka 2008-2013 között folytatódott, és 2014-re egy új hajléktalan terv készül. Nagyon úgy tűnik, hogy az elmúlt tizenöt év kemény munkával telt el, és ennek ellenére sem mondhatják, hogy nincs nálunk hajléktalan, mert van, ha kevés is. Oslóban, a 600,000 fős fővárosban 25 utcán élő hajléktalanról tudnak, akik télen sohasem töltik kint az éjszakát. Norvégiában az utóbbi néhány évben a következőképpen alakult a hajléktalanok száma:

1996:                                                      6,200

2003:                                                      5,200

2005:                                                      5.500

2008                                                       6.000

2012                                                       6.200
Norvégia lélekszáma 1996-ban 4 millió fő volt, 2012-ben pedig 5,5 millió, tehát arányaiban sokkal jobb lett a helyzet.

A hajléktalanságot három problémára vezetik vissza. Az első az erőforrás hiány, a második a szerkezeti problémák (lakáspolitika, lakáshiány) és a harmadik az egyéni okok, amit átmeneti állapotnak tekintenek. Az első két okot az államnak és az önkormányzatoknak (amiből 428 van) kell megoldania. A munka nagy része az önkormányzatokra hárul, és ott is fejeződik be. Az állam feladata, hogy támogassa az önkormányzatokat és működjön együtt, emellett ösztönözze őket a szolgáltatások fejlesztésére és tapasztalatok cseréjére. A harmadik problémát, azaz a hajléktalanok személyes problémáit sokkal nehezebb megoldani, mint a hajléktalanságot. A hajléktalanok legfőbb problémáinak a következőket tekintik: viselkedés, bűnözés, pszichiátriai problémák, drogfüggőség, iskolázatlanság és munkanélküliség. Fogalakozniuk kell a szabadidő hasznos eltöltésére irányuló tevékenységek szervezésével és társas kapcsolatok erősítésével. A probléma komplexitása teljes körű megközelítést igényel, egyéni gondolkodásmóddal, és hozzáállással.

A következő szervezeteknek kell együtt működni a siker érdekében: szociális szolgáltatások, lakhatási szolgáltatások, egészségügy, oktatás és szakképzés, büntetés végrehajtás, kilakoltatási hatóságok, gyermekvédelem, integrációs szolgáltatások és civil szervezetek. Ezeknek feltétlenül együtt kell működniük, mert a hajléktalanok 46% a négy norvég nagyvárosban él, az önkormányzatok (járás) területén 54 %. A hajléktalanná válás hatóságokat érintő kritikus helyzetei büntetés végrehajtás elhagyása ( a hajléktalanok 8%- a emiatt lesz hajléktalan), más intézmény ( korház, nevelőintézet, stb.) elhagyása 12 %, kilakoltatás pedig 25 %.

Meg kell határozni, hogy kinek mi a szerepe és ki kell hangsúlyozni, hogy minden résztvevő szaktudására szükség van a probléma megoldásához. Állandó együttműködésre van szükség konferenciák, találkozók és megbeszélések keretein belül, ahol tapasztalatot cserélnek, letisztázzák a kompetenciákat és fejlesztik a programot.

Lakáskörülményekkel kapcsolatos statisztika 2003-2004-ből. Az emberek 80%-a saját tulajdonú lakással rendelkezik és kb. 4 % szociális és bérlakás. Az emberek 6 % él túlzsúfolt körülmények között, itt fontos megemlíteni azt, hogy 54 nm2/ fő alatt túlzsúfoltnak számit egy lakás J Tudomásuk szerint nem él felnőtt ember fürdőszoba nélkül. Azt még feltétlenül megemlítik, hogy „csak” 7% akadálymentesített a lakásoknak, hogy mondjanak valami rosszat is.

Nem volt ez így mindig Norvégiában, mondják a szakemberek, hogy vigasztaljanak a Magyarországi helyzet miatt. Azt mondják, hogy kb. 30-40 éve tartott ott Norvégia ahol ma Magyarország tart. Ez érthető is, le vagyunk maradva, tudjuk. De én azt nem tudom, hogy vajon jó úton indultunk-e el, ahhoz, hogy valamikor is behozzuk a lemaradásunkat.