Kirkens Bymisjon – NAV: Álláskeresési tanácsadó

A szobám mellett a KB drammenni irodájában két hölgy dolgozik, Merete Nilsen és Karianne Steiner. Mint kiderült nagyon keményen, sokszor elkeseredve bizonytalan jövőjük miatt.

Egy éve dolgoznak ebben a kísérleti projektben határozott idejű szerződéssel. Az irodájukat KB biztosítja, a fizetésüket a NAV utalja. Munkájuk során olyan mentálisan sérült munkanélkülieknek segítenek munkát találni, akiken a NAV már nem tud segíteni. Munkamódszerük lényege, hogy az egyén még meglévő erősségeire épít. Az első beszélgetés mindig a múltban betöltött állásokról, és munkát kereső, érdeklődési köréről szól. Az első néhány alkalom alatt megpróbálják bebizonyítani az ügyfélnek azt is, hogy tényleg azért vannak itt, mert segíteni akarnak. Ezt az álláskeresők nehezen hiszik el, mert már régóta bolyonganak a NAV bürokratikus útvesztőiben.

Első lépésként az álláskeresőknek saját önbecsülésüket kell visszanyerni ahhoz, hogy elkezdődjön a tényleges munkakeresés, ez hogy hosszú folymat. Miután ezen túljutottak, elkezdik a képességeknek megfelelő munkát megtalálni az ügyfél elmondásai, és érdeklődése alapján. Sosem ők ajánlanak egy munkakört, hanem azt az álláskereső választja magának. Fontos információ, hogy a munkanélküli segélyt a NAV az álláskereső részére, négy éven át utalja, és az, a legutóbbi keresetének a 60%-a. A legnagyobb kihívás a munkaadók meggyőzőse arról, hogy ezek az álláskeresők, nem bűnözők (összekeverik őket a KB FRI börtön programjával), és képesek normális munkavégzésre.

Ha sikerül valamelyik munkaadóval megegyezni, először három hónap gyakorlatban állapotnak meg a munkáltatóval, ami neki teljesen ingyenes. A betanulási idő után, ha elégedett a munkaadó, akkor felmerül a kérdés, hogy miért nem alkalmazza. Ha ezek után mégsem alkalmazza, akkor más hasonló céget keresnek, de ekkor már az álláskereső, és az őt segítő is tudja, hogy ez a munkanélküli személy képes a folyamatos, minőségi munkára. Segítőik állandó kapcsolatban vannak a munkáltatókkal és volt ügyfeleikkel is. Utógondozást is végeznek annak érdekében, hogy az állás hosszútávon is megmaradjon. Jelenleg 13 álláskeresőjük van, és az elmúlt évben 30 főnek sikerült a megfelelő állást megtalálni, és meg is tartani. Az eredményeik alapján 95%-os sikerrel dolgoznak, ami hihetetlennek tűnik, de állításuk szerint így van.

Vajon ha ilyen sikeres a program, miért nem támogatja a NAV továbbra is az iroda működését? Elvesznek a mutatók a bürokratikus rendszerben? Ha egy kísérleti programot elindítanak, akkor miért nem figyelnek oda rá? Talán a közelmúltban történt kormányváltással magyarázható. Egyre többször tapasztalom azt, hogy az ellátóknak elég sok vitája van e fenntartókkal, törvényhozókkal, politikusokkal. Azt még nem érzékeltem eddig, hogy egy szervezet és/vagy annak képviselője ne merje megfogalmazni a kritikáját, csak azért mert az általa képviselt szervezet emiatt hátrányos helyzetbe kerülhet, illetve veszélybe kerülhet a működése is akár.

Lehet, hogy ez a kolbászos kerítés a kutyák martaléka lesz?!